Raszputyin – magyar nyelvű ősbemutató Szatmárnémetiben
Október 4-én 19 órai kezdettel tartja idei első bemutatóját az Északi Színház színpadán a Harag György Társulat.
Az előadás Szőcs Géza drámájának magyar nyelvű ősbemutatója is lesz: a Raszputyin című darabot eddig olasz illetve orosz nyelven mutatták már be. Az eseményen jelen lesz a szerző is, aki az előadást megelőzően, 18 órától a színház előterében mutatja be Raszputyin küldetése című könyvét, mely a fikciós történelmi dráma eredeti magyar nyelvű szövegét és francia, olasz, orosz, német és spanyol nyelvű fordítását tartalmazza.
Az előadás próbái még a 2018/2019-es színházi évad végén megkezdődtek, Sardar Tagirovsky rendező és a társulat az új évadban pedig folytatta a munkát. Ennek része volt egy háromnapos workshop is az olaszországi Alessia Pellegrino vezetésével.
„Sardar Tagirovsky rendezői víziójában Szőcs Géza magyarul még nem, csak olasz és orosz nyelven bemutatott, nagy lélegzetű, történeti ihletésű látomás-drámája elemi erővel ható színpadi látomássá emelkedik, mely a kortárs színház esztétikai eszköztárával állítja elénk a történelem kérlelhetetlen törvényszerűségeivel küzdő látnoki hős-értelmiségit – és teszi ezt egy szimbolikus emlékév előestéjén. A Trianon-évfordulóhoz közeledve számunkra különösen hangsúlyossá válik a Szőcs Géza által megálmodott Raszputyin-alak, aki elkerülni igyekszik azt a hatalmas világháborút, amely Európa, és ezen belül a magyar nemzet kataklizmáját is magában hordozta” – mondja Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója.
A darab története szerint a különleges, látnoki képességekkel rendelkező Raszputyin – vízióira hallgatva – megpróbálja megakadályozni az első világháború kitörését. Felkeresi a korabeli Európa vezetőit, többek között II. Miklós cárt, II. Vilmos császárt, Ferenc József császárt, V. György angol királyt, ám azok nem hallgatnak Raszputyinra és jóslataira.
„Az embereket mindig is vonzotta a jóslás képessége, a jós személye. Az ókori görög drámákban tetten lehet érni a jós alakját. Az akkori világ értékrendje szerint a tudománnyal egyenértékű ez a hivatás, képesség. De egyenértékű a színház is. Amelynek hatalmas értéke van a korabeli emberek szemében. Ugyanis akkor a színház ünnepet jelentett és rituálét a legtöbb polgár számára. Ez az ünnep lehetőséget adott egy magasabb erővel való kapcsolódásra. Korunk világa sokszor erősen megkérdőjelezi ezt a „magasabb erőt”. Mert rengeteg szélhámos él vissza az emberek hitével. Ezt naponta tapasztaljuk. Folyik a harc a túlélésért. És nem lehetett ez nagyon másképpen a 20. század elején sem, amikor is minden átalakult, amit addig az emberiség nagy része valóságnak fogott fel. A tudomány és a pénz világa máshova helyezte a fókuszt. Bizonyos nemesi vagyonok pedig máshova kerültek az idő sodrásában” – mondja a darab rendezője, Sardar Tagirovsky.
Szőcs Géza drámája egy történelmi látlelet a kollektív európai és globális lelkiismeretünkről. Ez a dráma a történelmi valóságot helyezi fókuszba Raszputyin fiktív szűrőjén keresztül. Ez a fikció a szenvedélyes túlélés utolsó mentsvára az emberiség apokaliptikus erdejében. Mert gyermeki módon vágyódik a világ békéjére. Arra, hogy milyen az, amikor nem gyilkoljuk egymást a társadalomban és a háborúkban. Ebben a világban minden költészet kacérkodik a valósággal. Minden vágyódás táncol a feladással. Minden tett a filozófiával. Pont olyan a dráma, mint amilyen kép alakult ki bennünk Raszputyin alakjáról a mai világunkban. Isteni és végtelenül emberi, miközben hátborzongatóan történelmi. Hiszen Raszputyin szent és bűnös alakja megfoghatatlan, hiszen az ő hatalma nem a császárok, királyok és a cárok hatalmával ér fel, hanem a játékosok és a szélhámosok igéző tekintetével
„Gyakran eszembe jut, hogy milyen lett volna, ha nem hal meg annyi ember a 20. század során. Milyenek lehettek a nagyszüleim, a dédszüleim barátai és rokonai, akik nem élték túl a nehéz időket? Megannyi fájdalmas kiáltás tűnt el a múlt században és akár a mi századunkban is. Vagy akár tavaly. Idén. Mindig is azt képzeltem, hogy mi emberek képesek vagyunk meghallani ezeket az elveszett hangokat a képzeletünk és az együttérzésünk segítségével. Hiszen nem mindig az a lényeg, hogy pontosan hogyan történt valami… nem az a lényeg, hogy mennyire mérjük fel pontosan a történelmet, hanem, hogy mi milyennek éltük meg az életben az igazságunkat, az igazságainkat. És ahány ember és nemzet van, annyi igazság akad és egyik sem egyezik tökéletesen. A dráma Raszputyinbeli alakján és utazásán keresztül felfedezhetjük letűnt korok és alakok hétköznapi, történelmi és univerzális igazságait és gondolhatunk vissza azokra, akiket sohase ismertünk. Ez az előadás egy megemlékezés is lesz egyben a mindenkori ártatlanokért vagy olyanokért, akik nem ragadtak volna fegyvert, ha lett volna választásuk – fejti ki a rendező.
Az előadás szereplői: Rappert-Vencz Gábor, Bándi Johanna, Gaál Gyula, Frumen Gergő, Orbán Zsolt, Zákány Mihály, Péter Attila Zsolt, Kovács Éva, Budizsa Evelyn, Poszet Nándor, Varga Sándor, Bogár Barbara, Gál Ágnes, Laczkó Tekla, László Zita, Méhes Kati és Rappert-Vencz Stella.
A produkció díszlet-és jelmeztervezője Kupás Anna m.v., zeneszerzője Bakk-Dávid László m.v., zenei vezetője Manfrédi Annamária. A rendező munkatársai: Pável Réka, Székhelyi Dániel és Szigeti Bálint. Az előadás sminkjeit Moldován Blanka készíti, ügyelő: Szabó Ritta.
